Mohács…kinek-kinek más jut eszébe erről a szóról: töriseknek 1526; föciseknek a Duna által ölelt sziget; bioszosoknak a sziget ökoszisztémája; literátoroknak a Brodarics história; nyelvtanosoknak „több is veszett Mohácsnál” ; rajzosoknak a faragott motívumok; technikásoknak a motívumok faragása…
Akiknek pedig Mohácsról a farsang farka és a busójárás is eszébe jut, azok némiképp konyítanak valamit a néprajzhoz… azok tudják, hogy a mohácsi sokácok – monda szerint törökűző - tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busócsoportjai házról-házra járva kifejezték jókívánságait, elvégezték varázslásaikat majd a háziak által részesültek azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.
A busók leglényegesebb viselete, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.
Az álarc elkészítésének módjáról, a jellegzetességeiről beszélgettek rajzórán a negyedik A osztályosok Kohl Gabriella kolléganőmmel, a negyedik B osztályosok Kánnai Karolina „kis”tanító nénivel, és készítették el ez alapján saját maszkjukat.
További fotókért kattintson a képre!
Húshagyókedden, a farsang farkának a legvégén a negyedik A-sok felvették a maszkot, - sőt, a negyedik B osztályos Kállai Berci révén egy valódi mohácsi busómaszkos vezette a vonulókat - majd kereplőkkel, kolompokkal, mindenféle zajkeltő eszközökkel végigjárták az iskolát az épp ebédelni készülő, vagy onnan érkező, tanórára várakozó, vagy azokat befejező diákok nagy meglepetésére, rémületére és örömére.
A húshagyókeddi viccpercekkel és ezzel a röpke, de annál látványosabb vonulással végleg lezártuk a farsangi időszak zajos, mulatós, bulis időszakát, másnap, hamvazószerdától egy csendesebb időszak, a húsvétváró böjt vette kezdetét.
Képek, szöveg: Bea néni
