"Régi szokás szerint menjünk Isten szerint iskolába…" hívogatják az iskolába a nagyobbak a kisebbeket. A szokás iskolai ünnepségben gyökerezik, amelyet IV. Gergely pápa rendelt el 830-ban I. Szent Gergely tiszteletére.
A magukat szent Gergely vitézeinek nevező iskolás gyermekek március 12-én házról házra járva, katonai toborzást mímelve verbuválták iskolába a gyerekeket. Jellegzetes viseletük a csúcsos süveg, a fakard. „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján, Régi szokás szerint, menjünk Isten szerint iskolába...” énekelték, majd tréfás bemutatkozással, jókívánságokkal, adománygyűjtő mondókákkal folytatták a köszöntést.
Ez volt régi szokás szerint… A XXI. századi átiratunk szerint nem házról házra járva, hanem az óvodába látogatva „toborozzuk” iskolába a gyerekeket.
A negyedik évfolyamosok rendszerint ilyenkor döbbennek rá a megváltoztathatatlanra: ki kell repülniük a jó kis puha alsós fészekből, mert kinőttek belőle. Át kell adni a területüket, mert már várja őket a nyolcadikosok üresedő helye, no meg itt toporognak, akik nagyok már a kuckójukhoz...
A negyedikesek osztályfőnökükkel, Rátzné Győry Annával, továbbá Ihász Bettina és Kertészné Stift Csilla tanító nénikkel készültek a néphagyomány felelevenítésére.
Hat Gergely-vitéz (Balassa Máté, Edvy-Kocsis Noel, Horváth Ádám, Kasza János, Koncsik András, Takács Zalán) süveget tett fejére, fakardot vett kezébe, kék leplet kanyarítottak nyakukba, így indultak hosszú útra. Maguk elé kérettek két zászlóst (Dávodi Kitti, Guttyán Abigél). Közrefogták püspök uramat (Rigó Marcell). Maguk mögé a sorba beállították a mindentudó kisdiákot (Pápai Zétény), a száz forintos bankóért ásítozó tarisznyásokat (Lengyel Mira, Polcsák Zselyke), a szalonnáért harciaskodó nyársast (Alapi Noel) a máriást, lázsiást, forintost, húst, tojást váró kosarast (Lekics Lili, Tremmel Alexandra). A lányok alkotta kórussal kísérve indultak az oviba, hogy az iskolába készülő apróságokat hívogassák a nyúli Pilinszkybe.
További fotók az iskola Facebook oldalán a képre kattintva.
Az iskolások meghatódva tébláboltak a kicsi ovisok között, ölelték meg egykori óvó nénijüket; az ovisok megilletődve figyelték a különleges alkalom eseményeit, melynek mozzanataiból ők is megérzik már az élet örök körforgását: megérkezünk, élünk, búcsúzunk...
Szöveg és képek: Szabó Bea
