Két csonka és egy karanténokkal megspékelt tanév után, mintha mindent ebben a tanévben szerettünk volna pótolni: tananyagot, ismétlést, gyakorlást, programokat… így aztán a tanév vége olyan volt, akár egy méhkas...
Csak szegény iskola nem tudta mire vélni, hogy a napok nagy részében üresen kongtak termei és a folyosók, mert reggelente kirajzás volt… a kirajzolt útvonalakra tértek apró lábak és komisz kamasztalpak, hogy a kiszalagozott pályán vándoroljanak.
A felsős kis- és nagykamaszok egyhangú baktatását egy–egy állomás törte meg: községünk természeti és épített értékeiről szóló kvíz, szőlészettel és borászattal, csodás növény és állatvilágával kapcsolatos kép-szó egyeztetés, képrejtvények, szólások, közmondások, mondák, állítások igazzá tétele, különbségkereső szerepelt az agytornáztató feladványok között, melyek sorát egy-egy ügyességi-mozgásos feladat tört meg.
Gombos Lilla néni nem szűkölködött ötletekben, kreativitásban, amikor billentyűzetet ragadott és összeállította a felsős akadálytúra anyagát. Ki is lehet próbálni: itt van négy kvízkérdés, és a már említett kép-szó egyeztetés:
- Hány méter magas a Fellner Jakab által tervezett római katolikus templom?
A, 25m B, 35m C, 45m
- Mi a „Szurdik” hivatalos elnevezése?
A, Sárkánylyuk vízmosás B, Sárkánylik vízmosás C, Sárkánylik árok
- Melyik a község legrégebbi műalkotása?
A, kápolna B, Mária szobor C, Millenniumi kettőskereszt
- Melyik nem jellegzetes nyúli építmény?
A, barlanglakás B, partlakás C, likpince
A levendulalila szalag mentén a Mária-szobornál lévő térképnél megállva, a Gyilkos-keresztnél felmászva a Hématetőn át ereszkedtek az alsósok – stílszerűen - az Alsó-Hémába.
Térképolvasás és memóriajáték szerepelt az első állomáson, a következőnél a kicsik elolvasták a kereszt feliratait, a 3-4.osztályosok meghallgatták a kereszt mondáját, majd emlékezetből válaszoltak a mondával kapcsolatos kérdésekre. Volt levendulakvíz, később levendulával kapcsolatos szórejtvényeket fejtettek meg, végül mocsárjárás versennyel zárult az állomások sora.
Többen indultak a ki tud több cseresznyét megenni szabadon választott versenyen, de még ennél is nagyobb élményt jelentett a fáramászás, melyben mindenki nyert: tapasztalatot a fáramászásban és piros cseresznyével tömhette pocakját…
Fotók a GALÉRIÁBAN
Az iskola sem bánkódott ezen a június közepi szép napon, kora délután ismét benépesült az udvar, a termek, a folyosók… Ablakszemeivel boldogan leste a kipirult pofikat, ajtófüleivel kíváncsian hallgatta a gyerekek élménybeszámolóit, bár üres szekrényhasa meg-megkordult amikor a cseresznyézésről meséltek a diákok, néhány bolondos-bodros szellő kárpótolta: a gyerekjárta lila, mézillatú mezőkről levendulaillatú felhőt fújdogáltak kéményorrához...
S ki tudja hogy mikor, de hipp-hopp ezt a tanévet is elfújta az idő szele…
Szöveg: Bea néni
Képek: Bea, Veronika néni; Vulcz Elvira
