Húshagyó, húshagyó… farsangot elhagyó…de továbbra sem hagytuk el a húshagyókeddi viccperceket…
Talán már egy évtizede, hogy Tóthné Szász Veronika kollégámmal kitaláltuk és évről évre farsang farkának végén, a húshagyókedd egyik óráján a viccmondás kap főszerepet. Ebben a tanévben Román Kati kollégámat is megfertőztük, hiszen az első c osztály által ő is érintett volt.
Bár elsőseink vannak, de szerintünk ezt sem lehet elég korán kezdeni, ezért velük is megpróbáltuk. Meghirdettük és meglepetésünkre, elég sokan jelentkeztek. Ennek előzménye, hogy szülői értekezleten megbeszéltük jó előre, hogy segítsenek a gyerekeknek maximum három (szalonképes) viccet választani, megtanulni. Veronika néni elkészítette a koronákat, megvásárolta a jutalmakat. A népes évfolyamnak Lilla nénitől termet kértünk.
Miután minden vállalkozó gyermek elmondta a viccét, szavazás következett. Előtte a gyerekekkel megbeszéltük a szempontokat: nem számít hogy barát, vagy barátnő, szimpatikus, vagy nem, hanem az, hogyan adta elő, érthető volt-e, tehát a „teljesítményét” kell figyelni. Második osztálytól már cetlikre írnak a gyerekek osztályonként két fiú és két lány nevet. A legtöbb szavazatokat elérők lesznek vicckirálynők/-királyok, udvarhölgyek, udvari bolondok egy évig. Mivel az elsősöknek ez még nehezen megy, ezért most még kézfeltartással voksoltak. Kellemes meglepetésünkre meglehetősen fegyelmezetten és odafigyelve, a megbeszélt szabályok betartásával szavaztak.
Viccmesélők:
Kovács Adél, Pákozdi Nóri, Román Réka, Takács Hanna, Tóth Csenge, Ács Barni, Domonkos Dávid, Németh Beni, Tischler Marci, Borbély Fruzsi, Csapó Panni, Juhász Alíz, Sulyok Julcsi, Bercsényi György, Klesitz Milán, Rádai Benedek, Soós Gergő, Horváth Borka, Tornai Dominik.
További fotókért kattintson a képre!
Vicckirálynők: Kovács Adél, Sulyok Julcsi, Horváth Borka
Vicckirályok: Tischler Marci, Klesitz Milán, Tornai Dominik
Udvarhölgyek: Pákozdi Nóri, Juhász Alíz
Udvari bolondok: Domonkos Dávid, Soós Gergő
Minden résztvevő cukorkát és ceruzadíszt kapott, a királyoknak, királynőknek, udvarhölgyeknek és udvari bolondoknak korona is dukált az apróság mellé. A többiek és a tanító nénik jutalma pedig a közös nevetés, az együttlét öröme, az olvasóké pedig ez a viccgyűjtemény:
-Miért hosszú a zsiráf nyaka?
-Mert büdös a lába.
-Miért áll a flamingó féllábon?
-Mert ha a másikat is felemeli, eldől.
- Miért nincs a halnak haja?
- Mert sosem tudná megszárítani.
-Melyik a legsárgább madár?
-Hát a citromhéja
-Mit csinál egy szomjas űrhajós?
-Űrkutatás.
-Hogy hívják a szörnynek öltözött krémtúrót?
-Rémtúró
Egy ember beleesik a vízbe, fuldokolva kiabálja:
-Horgászok! Horgászok!
Mire a horgászok:
-Mi is, csak mi csendben.
A nagymama azt mondja, hogy
-Sütök egy tortát 12 gyertyával.
Mire az unoka:
-Tudod mit nagymama? Jobban szeretnék tizenkét tortát egy gyertyával.
-Hogy hívják a férfinyulat?
-Hapsifüles.
-Hogy hívják a lapos lovat?
-Sík ló.
-Melyik a legbátrabb kanál?
-Merőkanál.
-Melyik a világ legédesebb állata?
-Kakaós csiga
-Anya az iskolában azt mondják, hogy állandóan hazudok.
-De Pistike! Te még nem is jársz iskolába.
-Pistike! Mondj egy téli zöldséget!
-Síparadicsom.
A kiadós nevetés után, a „koronázási ünnepségen” túl néhány kollégával elbeszélgettünk, hogy mit is tanulnak egy-egy ilyen alkalommal a gyerekek a kiálláson, az előadói készség gyakorlásán, a tiszta beszéden, a memória fejlesztésén, a megértésen és megértetésen kívül?
Tanulják a demokráciát: meghallgatni, megvárni a másikat. Szavazással elmondani, felvállalni és merni elmondani a saját véleményüket, úgy, hogy tárgyilagos maradjon, vagy ne hagyja magát rábeszélni a szomszédjának, hogy mit írjon a cetlire/kinél emelje fel a kezét,… tanulják, hogy a többség döntését el kell fogadni.
Ha kicsiben ezek működnek, akkor később, társadalmi szinten is működni fognak
Az általam nagyon tisztelt Gyarmathy Éva Jóllét és demokrácia cikkében https://www.tani-tani.info/jollet_es_demokracia olvasom: „…az azonnali jutalom helyett a hosszabb távú előnyök előtérbe helyezése, a késleltetés képessége, az önkontroll, a konfliktusok rugalmas megoldása, a win/win helyzetek keresése, szemben az egyéni érdek mások elé vagy mások alá rendelésével.
Ha a neveltetése során nem kapja meg a lehetőséget az egyén, hogy a társadalmi együttélés szabályainak megfelelően élhessen a szabadságával, akkor az autokratikus helyzetek lesznek számára a mérvadók.” – egyébként pedig érdemes az egész cikket elolvasni…
S hogy mit kívánok magunknak? Jövőre a farsang húshagyója legalább ugyanilyen, de inkább még nagyobb nevetéssel, vidámsággal záruljon, mert a nevetés, a vidámság gyógyító…
Kép, szöveg: Bea néni
