Iskolánkban kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az egyes ünnepkörökhöz kapcsolódó jeles napokkal megismertessük a gyerekeket. Ezek szervesen illeszkednek az iskola hagyományrendszeréhez. Ebben a tanévben az első ilyen nagyobb lélegzetű megmozdulás a harmadik évfolyamosok Márton-napi játéka, teadélutánja volt... Fotók a GALÉRIÁBAN
A hagyomány, annak ismerete, tisztelete, tevékeny megélése, továbbadása, hidat épít elődeinkhez. Rájövünk, hogy ők is küzdöttek gondokkal, bajokkal, s ugyanúgy megoldást kerestek azokra, ahogy napjainkban mi is tesszük.
Az ember törékeny. Kisebb nagyobb közösségek jelentik a kapaszkodót a nehézségekben. Egymásra vagyunk utalva, egész életünket végigkíséri a segítségnyújtás gesztusa. Ennek meg- és átélését segítik a Márton-nap köré szervezett tevékenységek.
A két párhuzamos osztály Veronika és Bea néni vezetésével együtt készült. Az A osztályosok Dorottya nénivel elkészítették a lámpásokat, a készülődésben Eszter néni is segítségünkre volt.
A nap folyamán a műsor főpróbáját a délelőtt során az iskola tanulói is megtekinthették. Délutáni rendezvényünkhöz a két első osztály is csatlakozott.
A régi Győrszentmártonban, a mai Pannonhalmán még manapság is tartanak Márton napi vásárt. A 3. A osztályosok megidézték a régi vásárok hangulatát: mézeskalácsos, rövidárus, méterárus, pereces, gombkötő kínálta portékáját, a lókupec kemény alkut folytatott vevőjével, de jósoltatni is lehetett papagájjal. A vásári hangulatot vidám tánc zárta.
Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik – tartja a mondás. Mivel a liba elválaszthatatlan Mártontól, a két osztályból összeverbuválódott lányok libás játékfűzést adtak elő.
Végül a lányok a libákat beterelték az ólba, hogy térjenek nyugovóra… A libapásztorlánykáknak a fiúk meséltek Szent Mártonról a koldusok, ló- és lúdtartók, szőlőtermelők védőszentjéről.
Az irodalom órák egyik tananyaga Móra Ferenc A kis bice-bóca című története, melyet a 3.B osztály megelevenített. Az elbeszélés eljátszása közelebb hozza a gyerekekhez Szent Márton üzenetét: manapság, amikor mindent halmozunk, habzsolunk, mindent meg akarunk adni magunknak, tanulnunk és tanítanunk kell a megosztást: adni a mienkből, segíteni másokon, olyanokon, akinek pont az a másik fél hiányzik.
Végezetül néhány szereplő, dramatikus játékkal elevenítette fel szent Márton életét, melyet az egész évfolyam énekkel kísért.
Ahogy szent Márton a köpenyét vágta ketté, a műsor végén a gyerekek kis mézeskalácsszívet osztottak meg a résztvevő családtagjaikkal.
Ezután az aulában folytatódott a program, ahol az osztályok szülői munkaközösségének tagjai hagymás zsíros kenyérrel, forró teával várták a vendégeket.
A nap fénypontja ezután következett: kis lámpásokkal a kezünkben énekelve körbejártuk az iskola épületét, majd a sötétbe burkolózó udvaron gyermekkezekben imbolygó lámpások, mint megannyi csillag hoztak fényt, melegséget a hamar sötétedő november közepi estébe, a szívekbe, talán kitart tavaszig…
Szabó Bea
